A visegrádi alsóvár és a Salamon torony
Egész napos Hódító Király Katamarán Kalandunk egyik megállója.
A kettős várrendszer alsó része belépő nélkül bejárható:, várkapu, várfalak a régi várkút, a pénzverő és lovagi torna épületek felfedezhetőek.
Belépővel a Salamon torony múzeumába és annak bástya kilátó tetejére is fel lehet menni.
Múzeum és bástya kilátó belépődíja egyben:
26-62 éves kor között 700- Ft
6-26 és 62-70 éves kor között, és a családi belépők 350- Ft
6 éves kor alatt és 70 éves kor fölött INGYENES
Érdekességek
- A torony tetejéről hajítógépekkel őrizték a Budára menő úton kívül, a dunai hajóforgalmat is
- A királyok pénzét az itt található pénzverdében készítették
- Az Alsóvár lakótornyát helytelenül nevezik Salamon toronynak
A trónról lemondott majd ismét trónre törő Salamont 1082-ben záratta egy visegrádi toronyba I. László király, míg a ma látható torony másfél évszázaddal később, 1250 körül épül.
Az elmúlt évtizedek régészeti ásatásai az Alsóvártól északra fekvő Sibrik-domb tetején feltárták azt a XI. századi épületet, ahová a trónjától megfosztott Salamont bezárták.
Az alsóvár története:
A visegrádi kettős várrendszert a tatárjárás után 1250-1260 körül építtette IV. Béla és felesége, Lascaris Mária királyné. A várat az évszázadok alatt az Anjou-királyoktól Hunyadi Mátyásig számos magyar uralkodó bővítette, komfortosította illetve tette a korszerű katonai elvárásoknak megfelelővé.
Az alsóvár a kaputoronnyal és őrtornyokkal megerősített erődítésfalakból és egy nagy lakótoronyból állt, amely egyszerre volt uralkodói szálláshely, ispáni lakóhely és katonai feladatokat ellátó erődített épület.
Az alsóvárat a fellegvárral tornyokkal megerősített völgyzárófal kötötte össze, mely egészen a Duna-parti őrtoronyig húzódott. A völgyzárófalakon át vezetett a Budát és Esztergomot összekötő középkori országút, a vár egyik fontos feladata ugyanis az országút és a dunai hajóforgalom ellenőrzése volt.
A Salamon-torony a XIII. században
Az alsóvár lakótornya, az ún. Salamon torony a korszak magyarországi építészetében szinte egyedülálló épület. 13. századi főbejárata az első emeletről nyílott, innen vezetett az emeletre a déli falsarkba beépített lépcsőház. Az emeleti termeket oszlopos kandallók fűtötték, és gazdagon tagozott ikerablakok világították meg.
A hatodik szinten helyezkedett el a gyilokjárós, pártázatos falakkal övezett tetőterasz, ahonnan a külső, fából épült erkélyfolyosóra lehetett kilépni.
A lakótorony nyugati oldalához árnyékszéktorony is csatlakozott.
Völgyzárófalak
Az alsóvár 13. századi elrendezését egy esetleges tatár támadás elleni védelem határozta meg. A vár észak felőli erődítése ezért sokkal hangsúlyosabb: ezt az oldalt védték ugyanis a lőréses pártázatokkal ellátott őrtornyok és a csapóráccsal, tolóreteszes kapuval zárható kaputorony is, továbbá két kitörőkapu.
A déli oldalt nem erősítették őrtornyok, a völgyzárófal itt csak a hegy alsó sziklájáig emelkedik.
A Salamon torony a XIV. században
A XIV. század elején a várat Csák Máté birtokolta, tőle Károly Róbert hívei ostrommal foglaltak el. Az Anjou király 1323-ban helyezte át székhelyét Temesvárról Visegrádra. Ekkorra keltezhető a Salamon torony átépítése is.
A király a második emelet keleti ablakát bejárattá alakíttatta át, belül pedig a termeket keresztfalakkal osztották meg.
Az ötödik szintet fedő fa födémet bordás boltozatokkal helyettesítették, ezáltal a torony felső teraszán nagyobb hajítógépeket lehetett felállítani. Az alsóvár belső vára a XIV. században Károly Róbert a körül egy belső várfalövet emeltetett. A falak által határolt, magasabban fekvő teraszról hídon át lehetett a lakótoronyba bejutni.
Ezen a teraszon kapott helyet a pénzverőház és itt állt a vár kútja is.
ugrás a lap tetejére>>>
